A helyszín most nem a tenger, hanem a századforduló Angliája. Mr Verloc, aki "civilben" egy szatócsbolt vezetője, valójában az orosz birodalom titkosügynöke. Feladata pedig egy robbantás végrehajtása, amit - a nem túl szigorú angol törvényeknek hála - az országban tartozó anarchisták nyakába varrhatnának, így elérhetnék esetleges kiutasításukat az országból. A merénylet azonban balul sül el, és hármas tragédiába torkollik.
Tömören ennyi a mű története, felvezetése. Már ebből is kitűnik, hogy Conrad nem a robbantás mikéntjére és eredményére helyezi a hangsúlyt. Már a mű elején-közepén kiderül, hogy a tragédia nem marad el. Nem egy hagyományos detektívtörténettel van tehát dolgunk, hanem egy pszichológiai regénnyel, mely emellett remekül bemutatja a századforduló Angliájának ügynöki tevékenységét, és az anarchisták világát is.
Conrad ábrázolásában az anarchisták inkább veszélytelennek és nevetségesnek tűnnek, mint félelmetesnek. Egyikük olyan testes, hogy mozdulni sem tud, másikuk, a "Professzor" állandóan robbantásokkal fenyegetőzik, és a rendőrség nem meri bántani, mert bármely pillanatban felrobbanthatja magát is. Összegezve: tehetetlen, a rend megzavarására képtelen embereknek látszanak.
Verlocnak azonban nincs más választása: szállítania kell a merényletet. Sokáig vacillál, nem tudja mitévő legyen, majd meghozza végzetes döntését: feleségének, Winnie-nek félkegyelmű öccsét használja fel az akcióhoz, aki babonásan ragaszkodik Verlochoz. Ám a fiú megbotlik egy gyökérben, és a robbanóanyag darabokra szaggatja.
Megkezdődik a nyomozás, két rendőr párhuzamosan nyomoz, de végül a felelősségrevonás nem sikerülhet. Mikor Winnie rájön, hogy Stevie - életének egyetlen értelme, akit gyakorlatilag ő nevelt fel, akit óvott, védett a társadalommal szemben - meghalt, ráadásul addig tisztelt és becsült férje őrült terve miatt, aki ráadásul titkosügynök, teljesen a fejét veszti. Először közömbösséget tettet, majd leszúrja Verlocot.
Ráébredvén tettének súlyára szökni próbál, méghozzá az egyik anarchistával Ossiponnal. A nem túl szép férfinak mindig is tetszett Winnie, így először belemegy abba, hogy közösen Franciaországba szökjenek. Ám végül meghátrál, leugrik a vonatról, és az így mindenféle támasz nélkül maradó Winnie nem tehet mást: öngyilkosságba menekül.
A Conradtól megszokott remek szerkezeti felépítés ebből a műből sem hiányzik. Brilliánsan mutatja be minden szereplő tulajdonságait, értékeit és hibáit. A karakterek teljesen eltérőek attól, amit az olvasó előzetesen várna: a titkosügynök egy elhízott, lassú észjárású, tehetségtelen, döntésképtelen alak, az anarchisták inkább csak a szájukat jártatják, cselekedni nem cselekednek. A legtragikusabb sors kétségkívül Winnie-é: egy normálisnak tűnő élet omlik össze egyik pillanatról a másikra; egy csendes középosztályi lét veszik el férje egyetlen meggondolatlanságával. Verloc halálán nem lehet igazán szomorkodni; az az igazán megrázó, ahogy magával ránt még két ártatlan embert is a saját tragédiájába.
AJÁNLOM AZ OLDALT
