Paul Johnson

Paul Johnson, a 20. század egyik legjelentősebb történésze A modern kor című könyvében egy teljes bekezdést szentel Joseph Conradnak. Most ezt fogom idézni, ezzel is bizonyítván azt, hogy Conrad gondolatai és felfogása mennyire különböztek az akkori általános angolszász nézetektől. Míg Németországban tetőzött a filozófia pesszimista hulláma, addig Angliában szinte teljes optimizmus honolt; H. G. Wells például a hadüzenetet A háború, amely véget vet a háborúnak című kötetével ünnepelte.

"Nagy-Britanniában Joseph Conrad (aki maga is Kelet-Európából származott) volt az egyetlen jelentősebb író, aki ezt a pesszimizmust visszhangozta. Egész sor döbbenetes erejű regényében dolgozta fel a témát: Nostromo (1904), A titkosügynök (1907), Nyugati szemmel (1911), Győzelem (1915). Ezek a reményvesztett politikai prédikációk irodalmi álcában azt az üzenetet hordozták, amelyet 1924-ben A varázshegyben Thomas Mann juttatott el Közép-Európához. Két évvel később A titkosügynök német fordításához írt előszavában ezt maga Mann is elismerte. Conrad számára a háború pusztán megerősítette az ember orvosolhatatlan végzetét. Hatvan év távolából azt kell mondanunk, hogy Conrad a korszak egyetlen fontosabb írója, akinek víziója minden részletében világos és igaz maradt. A marxizmust rosszindulatú értelmetlenségként vetette el, amely kétségkívül iszonyatos zsarnokságot fog teremteni; Freud eszméit nem tekintette többnek "egyfajta mágikus mutatványnál". A háború bebizonyította, mennyire törékeny az ember, amúgy azonban nem old meg semmit, nem teremt semmit. Illuzórikusak a hatalmas reformtervek, csodaszerek, valamennyi "megoldás". 1922. október 23-án Bertrand Russellnek írva (Russell éppen "megoldásokat" javasolt A kínai problémára, legutóbbi könyvére), Conrad hangsúlyozta: "Képtelen vagyok bárkinek a könyvében vagy mondandójában bármit találni, ami elég meggyőző ahhoz, hogy egyetlen pillanatra is megingathatná ama mélyen rejlő érzésemet, hogy a végzet uralkodik ebben az emberlakta világban... Az egyetlen gyógymód a kínaiak és számunkra, többiek számára, ha megváltozik a szívünk. Az elmúlt kétezer év történelmére visszatekintve azonban ebben akkor sincs okunk reménykedni, ha az ember repülni kezd... Az ember ugyanis nem úgy repül, mint a sas, hanem úgy, mint egy bogár."

Johnson, Paul: A modern kor: a 20, század igazi arca. XX. Század Intézet, Budapest, 2000.