Joseph Conrad
"Amit el szeretnék érni az nem más, mint hogy az írott szó erejével lehetővé tegyem olvasómnak, hogy együtt halljon minden szót a szereplőimmel, érezzen együtt velük, és mindenek felett - együtt lásson velük. Ennyit szeretnék - és semmi mást, mert csak ez, ami igazán fontos."
Így ír Conrad írói hitvallásáról A Narcissus négere című művének előszavában. Nyugodtan kijelenthető, hogy elérte a célját munkássága során. A mai Ukrajna területén található, a történelmi Lengyelországhoz tartozó, de akkoriban orosz fennhatóság alatt álló Berdichevben született 1857-ben Józef Teodor Konrad Nalecz Korzeniowski néven anyakönyveztetve. Szülei hamar életüket vesztették tuberkolózisban, eztán nagybátyja nevelte fel. Miután megtanult franciául, hajóra szegődött, és négy év alatt három utat tett meg a nyugat-indiai szigetvilágba. Súlyos anyagi problémái miatt 1878 márciusában öngyilkosságot kísérelt meg. Nagybátyja ekkor a segítségére sietett, és júniusban Conrad partra szállt Angliában, ahol nyolc év múlva megkapta az állampolgárságot. 36 éves korában befejezte tengeri karrierjét, miután beutazta szinte az egész Földet Dél- Amerikától Ausztráliáig, és letelepedett Angliában. 1896-ban feleségül vette Jessie George-ot, akitől később két fia született (Borys és John). Kentbe költözött, és néhány francia és lengyel látogatástól eltekintve ott is élt élete végéig. Szívrohamban halt meg 1924 augusztusában. Canterburyben temették el, sírkövén a lengyel neve látható.
Főbb művei: A félvér (1895); A Narcissus négere (1897); Lord Jim (1900); Ifjúság, A sötétség mélyén, Minden kötél szakad (1902); Tájfun (1903); Nostromo (1904); A titkosügynök (1907); Nyugati szemmel (1911); Véletlen (1913); Győzelem (1914); Az árnyéksáv (1917)
|