Holnap

Az elbeszélés helyszíne Colebrook, egy eldugott angol kisváros. Itt éldegélt az idős, özvegy Hagberd kapitány. Életének minden pillanatában várja, hogy hazatérjen fia, Harry, akiről már tizenöt éve nem érkezett hír. Nincs más beszélgetőpartnere, csak a szomszédja, a fiatal Bessie, aki vak édesapját gondozza.

Hagberd élete nem volt az a tipikus tengerészélet. Sosem szerette a tengert. Nem is ment sosem hosszú utakra, csak a part mellett hajókázott legfeljebb egy, ritkán két hétig. Ám fia mégis hajóra szállt, és nyoma veszett. A kapitány hirdetésekben kerestette, pénzt ajánlva a nyomravezetőnek. Egyetlenegy alkalommal jelentkezett valaki azt állítván, hogy Harry Colebrookban tűnt fel. Ez éppen felesége halála után történt, de a kapitány nem sokat gondolkodott: rögvest odaköltözött épített egy ikerházat, melynek egyik felében ő éldegélt, míg a másikat bérbe adta a megvakult hajóácsnak, Josiah Carvilnak, és lányának, Bessienek.

A mű elején még úgy érezhetjük, hogy apa és fia között valójában mély érzelmi kapcsolat lehetett korábban. Hagberd Bessienek dicsőíti a fiát, büszkélkedve mesél róla; ráadásul ígéretet tesz a szomszéd lánynak: ő majd rábeszéli Harryt, hogy vegye el feleségül. A faluban különcnek tartják, mert vitorlavászonból készült ruhában jár (ahogy ő mondja: "egyelőre"), és várja, csak várja a fiát. "Holnap megjön" - mondja mindig Bessienek, aki nem akarván megbántani az öreget, inkább segít benne életben tartani a reményt, ami egyben az ő reménye is: talán Harry megszabadíthatná attól a gondtól, amit apja ápolása jelent neki, hiszen az öreg szánkékosan ugráltatja egész álló nap.

Egy este furcsa fiatalember érkezik a házhoz. Bekiabál, hogy olvasta a hirdetéseket, és tudja, hol van Harry. A kapitány azonban becsukja az orra előtt a kaput, nem hisz neki. A nagy zsivajra Bessie is kijön a házból; neki mondja el először a férfi a titkot: ő Harry. Igazából egyetlen cél vezérelte ide: minden pénzét elvesztette, így egy pár fontot szeretne kérni apjától. Mikor Bessie elmondja neki, hogy apja mindennap csak őt várja, Harry nem rendül meg. Azért ment el otthonról, és szökött a tengerre, mert apja verte, és jogtanácsosnak akarta küldeni. Neki azonban szabadság kell, azóta bejárta a világot, és nem is vágyik senki mellett letáborozni. Bessie könnyes szemmel hallgatja az őszinte vallomást. Ez tehát az a Harry, akit annyiszor elképzelt magának, hogy valamikor a férje lesz.

A fiú még megpróbál apjához bekopogni, aki azonban nem hiszi el, hogy a fia áll előtte. Csavargónak, tolvajnak látja, majdnem fejbedobja egy lapáttal. Harry látja, hogy innen nem fog pénzt kapni. Azt azonban észreveszi, hogy Bessie nem közömbös iránta, kiderül, hogy apja őt szánta volna neki feleségül. Kihasználja a lány gyengeségét, sikerül neki pénzt kérnie tőle. Majd megcsókolja puszta "tréfából", a lány összecsuklik az ölében, ő pedig sietve továbbáll.

A novella mind a négy szereplőjének élete totális csőd. Hagberd kapitány teljes álomvilágban él; egy olyan fiút vár vissza, akit ő üldözött el. Ráadásul ő rendesnek, szépnek, szeretettel telinek látja a fiát, és nem hajlandó elfogadni, hogy Harry másmilyen. Bessie apja rabszolgája;ki van szolgáltatva a szerencsétlen vak hajóács kénye-kedvének, aki egész nap ugráltatja. A kapitányt és Bessie-t is csak egy dolog tartotta életben: a holnap, az a holnap, amikor a nagy, csodás Harry megérkezik, és mindkettőjük életét boldoggá teszi. Amikor Harry eltaszítja magától Bessie-t a lány érzi, tudja: számára nincs többé holnap. A kapitány viselkedhet úgy, mintha csak egy csavargó lett volna a látogató, és élhet még néhány évig az álomvilágában; ám neki az elvesztett fiatalévei után már nincs reménye arra, hogy valaha is jobbra fordul majd az élete. Talán még pont Harry az, aki boldog; de léha, kicsapongó életét már ő sem folytathatja sokáig.